ÓDOR BENCE ISTVÁN – GTA PAINTINGS
Ódor Bence István (1992) GTA paintings című egyéni kiállításán a Grand Theft Auto univerzumában kibontakozó virtuális kalandok mámora a szűkszavú derűvel ragyogó akrilflekkek szolid tébolyába oldódik. A kiindulópontot jelentő – digitális körecsettel színmezőkre bontott – képernyőképek sajátos felejtési mechanizmusán keresztül elillannak a tapintást ingerlő textúrák és a hiperrealitást igazoló csillanások. A grafikai motor rocksztáros túlpörgetése helyett éterien sziporkázó „mellékküldetésekbe” csöppenünk, ahol a messzi enyészpont melankóliáján merengő versenyautók és a szabadnapos gengszterek együtt keresik az értelmes élet receptjét.
A festészet formátumában rögzített tripeken flesselgetve egy sor további kérdés megfogalmazódhat bennünk. Miként gabalyodnak össze a különböző játékvilágok egyes aspektusai? Van párhuzam a festészet mint OCD-s hajlamoknak is kedvező játék, valamint a csilles fotelzsiványkodás során kialakuló gamer rutinok között? Meddig terjeszthető ki a festményekbe szervesülő szoftverek sajátos logikája? Vajon a Photoshop rétegeiből és szűrőiből fakad a festésmód távolságtartó mélysége? Vagy úgy zuhanunk ki a hagyományos festészetből, mint ahogy a GTA-s narratívák láncolatából is kiszakít minket a digitális napsütésbe oldódó joyride kötetlensége, a szaltózó gépjármű napfénycsillanásokba vesző üstököse? Totál random, totál fandom, totálkár, és mégis van módszer az őrületben, hiszen a csalinkázáson keresztül olvasom a „térbeli történet” sorait és ismerem meg a fiktív város programozott szőttesét.
Ha ciccen a sör, akkor a metázás is mehet tovább! Vajon a képszerkesztőben kikevert, színkódokban receptesíthető és végül akrilfestékből gondosan megidézett képernyőszínek között barangolva GTA-zom még? Vagy a GTA-mítoszok úgy tapadnak a szoftver-hardver kettőséhez, mint a Rembrandt-portrék az olaj-vászonhoz? Milyen narratívák keletkeznek a programokat bejáró kurzorok és avatarok elbeszélésében? Vajon miről álmodoznak a nem játszható karakterek miközben félresepri őket a körözött jármű? Csupán egy vájbról lenne szó, egy napszemüveges filterről, ami a hétköznapokat übercool sunburst szűrőn keresztül tárja elénk, ahol automata váltós kocsival szelhetjük végre a dombokat? Ódor Bence István képei mindezekre egy jóhangulatú „whateverrel” válaszolnak, hiszen a „koncepció kabriójából” bárki kikönyökölheti a sofőrt. Az úticél ugyanis úgyis az út maga.
A GTA paintings tíz kiállított festménye egy 2019 óta formálódó képciklus legújabb etapját összegzi, melyben Ódor egy feszes posztdigitális festőiséggel kapcsolja össze a játék iránti elhivatottságát. Ódor már az első sorozataiban is a fotografikus kép információgazdagságát kikezdő firka csibészségével foglalkozott, legújabb sorozatában ezt a logikát terjeszti ki a teljes felületre.
Kurátor: Tayler Patrick
A kiállítás 2024. március 07 – március 30. között látogatható.
Nyitva:
hétfő – péntek: 10 – 18
szombat: 10 – 14